Pénteken minden spanyolországi írott és elektronikus médium kiemelt helyet szánt a hírnek: a 2011-es spanyolországi helyhatósági választásokon először indul muzulmán párt. A Spanyolország Újjászületésének és Uniójának Pártja (PRUNE) az ország két marokkói enklávéjának helyi pártjából alakult: a melillai székhelyű Koalíció Melilláért (CpM) és a Ceutí Demokrata Unió (UDCE) már az ibériai-félszigeti Granadában tartott ülésen bejelentette, hogy egyesült az említett alakulatban.

Mustafa Bakkah el-Amarani, a párt alapítója és szóvivője közölte, hogy a párt az iszlám eszmei alapjait követi és felkarolja a kisebbségek és azok érdekeit, akiket szerintük háttérbe szorítanak a már létező pártok. A párt főleg azokban a spanyolországi tartományokban és városokban indul, ahol jelentős vagy folyamatosan növekszik a muzulmán lakosság. A PRUNE a konzervatív ABC értesülései szerint közel áll a marokkói alávi uralkodóház rendszeréhez. Bakkah azt is bejelentette, hogy a granadai, toledói és oviedói alakuló ülés után hamarosan a spanyol fővárosban, Madridban és Barcelonában is indítanak jelölteket – a két nagyvárosban főleg nőket –, sőt a jelek szerint Valenciában és Murciában is nagyon úgy tűnik, ott is szaporodnak a híveik.

A szerző a Columbia Egyetem Pszichológiai Tanszékének egykori vezetője, a Amerikai Pszichológiai Szövetség (APA) volt elnöke. Jelen írása a The Truth At Last 454. (2006) számában jelent meg. Georgia Állam Főiskolai szintfelmérő tesztjei. Az egyes teszteket elvégző etnikai csoportok százalékos eredményei.

 A négerek és fehérek közötti különbségek okainak magyarázatára két ellentétes nézet létezik. Az egyik szerint a különbségekért nagyrészt - ha nem teljesen - a környezeti okok a felelősek. Az ellentétes oldalon, az öröklődési nézet hívei úgy vélik, hogy a bizonyítékok súlya a különbségek nagyrészt genetikai eredetét támasztja alá. Úgy vélik tehát, hogy átlagosan a négerek mindig alacsonyabb szinten teljesítenek, mint a fehérek, mivel roszabbak a genetikai adottságaik.

Dr. David Duke-nak a moszkvai Európa és Oroszország: Új Perspektívák konferencián előadott tanulmánya.

 Ennél megfelelőbb nem is lehetne, mármint az, hogy a Föld európai népének legnépesebb városába gyűlünk össze. Moszkva utcáin látható csodálatos népünk tömege bizonyos fokig reménnyel tölt el minket. Másrészt viszont a világos szemek és fehér arcok elhomályosítják előttünk azt a sötét veszélyt, ami fenyeget. Moszkvában sétálva bárki azt gondolhatja, hogy népünk nincs válságban. Pedig valójában hosszú létünk legsötétebb veszélyével kell szembenéznünk.

Az európai nép a biológiai feledés szakadékának szélén áll. A Föld minden fehér országa katasztrofálisan alacsony születésszámokat produkál. Az európai származásúak születési aránya világszerte mindössze 1.2 gyermek minden potenciális szülőpárosra. Ez a  népesség több, mint negyven százalékos csökkenését jelenti minden egyes generációban, és akkor még nem számoltuk hozzá a  nem-európaiakkal kötött faji vegyes házasságok tényezőjét, ami szintén jelentősen csökkenti az európai genotípus születési arányát.

A hideg háború után valószínűleg az volt a baloldaliak legravaszabb húzása, hogy multikulturális bevándorlást támogató pártokba tömörültek és elkezdték importálni a szavazókat külföldről. Mi több, még azt is elérték, hogy az ellenzéket rasszistának, bigottnak és szélsőségesnek állítsák be a közvélemény előtt. A baloldaliak és a muszlim bevándorlók között egy új, kényelmes szövetség kezd kialakulni Európában.

Az alku úgy néz ki, hogy a baloldali pártok új "klienseket", vagyis szavazókat kapnak, ezért cserébe támogatással és privilégiummal látják el a muszlimokat, valamint viszonylag nyitva tartják a határaikat az új muszlim bevándorlók előtt. Mint ahogy egy muszlim mondta: "azért a szocialistákra szavazok, mivel több pénzt kapok tőlük". A baloldal alapjában véve egy új népet választ és lecseréli a már létezőt egy olyanra, amely jobban rokonszenvez az irányelveivel.

Svéd lányok, Jenny és Linda épp egy szilveszteri bulira mentek, amikor négy szomáliai bevándorló megtámadta, megerőszakolta és félholtra verte őket. Svédország legnagyobb újságja úgy írta le támadókat, hogy "két svéd, egy finn, és egy szomáliai férfi". Ez is bizonyítja, mennyire nyomasztó az informális cenzúra Svédországban, ha bevándorlókról van szó. Meglepő gyakorisággal jelentenek hasonló incidenseket, olyan gyakran, hogy vannak olyanok, akik attól félnek, hogy Svédországban a törvény és a rend teljesen összeomlik.

Az afrikai országban a gyors meggazdagodás reményében egyre többen bíznak a lemészárolt gyerekek testrészeihez kötődő rítusokban. A BBC tényfeltáró anyaga szerint Ugandában folyamatosan nő a rituális célú gyermekgyilkosságok száma.

Az afrikai országban elterjedt hiedelmek szerint a gyerekek szervei szerencsehozó talizmánokként használhatók. Az ugandai emberáldozat-elleni munkacsoport jelentése szerint a bűncselekmények szorosan összefüggnek az ország javuló gazdasági helyzetével és azzal a babonával, hogy a mágia révén gyorsan meg lehet gazdagodni. A BBC stábját az egyik sámán elvezette a titkos szentélyéhez, és elmondta, hogy az ügyfelei rendszeresen elrabolt gyerekek vérével és testrészeivel jelentek meg, hogy azokat a szellemek elfogyasszák. Egy volt sámán – aki ma már a gyermekek feláldozása ellen kampányol – elismerte a tévéseknek, hogy mintegy 70 gyermeket mészárolt le, köztük a saját fiát.

Az ország, amelyik Bergmant, az Abbát és a Volvot adta a világnak, Észak-Európa Boszniájává válhat. A "svéd modell" nem egy fejlett gazdasággal rendelkező ország stabil és békés mivoltára fog utalni, hanem az utópisztikus multikulturalizmus eurábiai horrorjára. Egy elfuserált szocializmusra és az elszabadult bevándorlásra.

Egy új társadalmi tanulmányban (Vi krigar mot svenskarna; Hadat viselünk a svédek ellen) fiatal bevándorlókat kérdeztek meg a sok nehézséggel küzdő Malmöben, hogy miért bűnöznek. Habár ezt nem jelentik ki, a bevándorlók közötti bűnöző nagy része muszlim. Azon ritka esetek egyikében, ahol a svéd sajtó felfedte a valóságot, az Aftonbladet újság pár évvel ezelőtt jelentette, hogy a leginkább bűnöző hajlammal rendelkező etnikai csoportok 90 százaléka muszlim országokból jött. A tavaly tapasztalt malmöi rabláshullám része a "svédek elleni háborúnak". Legalábbis az immigráns háttérrel rendelkező fiatal rablók ezt a választ adták Petra Åkessonnak, aki a szociológiai tézisével kapcsolatban interjúvolta meg őket.

Angliában újabb megrendítő erejű frászt kapott a multikulti és a politikai korrektség. Alig két évtizedig tartó és bagatell 10 millió fontot (kb. 4 milliárd forintot) felemésztő, tehát bravúrosnak éppen nem mondható nyomozás után az inkompetencia terén, úgy tűnik, magyar kollégáik babérjaira törő Scotland Yardnak végül sikerült lefülelnie azt az 52 éves istenfélő (ebed Jahve) néger családapát, aki legalább 200 idős korú fehér nő és férfi sérelmére követte el rémtetteit Londonban, megerőszakolva, bántalmazva és kifosztva áldozatait.

Ha a végeredményt nézzük, persze valóban bravúrról beszélhetünk, hiszen a filmekben mutatott teljesítményükkel ellentétben mégsem annyira vérprofi brit kopók az általuk köröztetett fantomkép alapján – hivatalosan legalábbis (píszí kötelez?) – mindvégig egy 20-30 év közötti, fehér delikvens után folytattak hajtóvadászatot, pedig már jó ideje rendelkezésükre állt a potenciális tettes genetikai profilja, tehát elvileg tudniuk kellett (volna), hogy színes bőrűről van szó. Legdurvább az egészben, hogy négy éve egyszer már letartóztatták a gyanúba keveredett Delroy Grantet, de aztán valamiért mégis futni hagyták. Talán mert a környezetében példamutatóan istenfélő embernek ismerték?

Egész városnegyedek úgy néznek ki, mint a Közel-Kelet. A nők lefátyolozva mennek, a főpolgármester muszlim és a sária érvényben van mind a bíróságokon, mind a színházakban. Egy széleskörű jelentés Európa legliszlamizáltabb városából.

Feyenoordban mindenhol láthatóak a lefátyolozott nők, amint átszaladnak az úttesten. Mindenféle kapcsolatot kerülnek, különösképpen a férfiakkal még a szemkontaktust is lkerülik. Feyenoord egy olyan város, ahol 70 nemzetiség él együtt. Ez egy olyan terület, ami támogatásból és lakónegyedi építkezésekből él és itt a legnyilvánvalóbb, hogy Hollandia - az összes megkülönböztetés elleni törvény és morális felháborodás ellenére - egy teljesen szegregált társadalom. Rotterdam egy új(jáépített) város, miután a Luftwaffe kétszer porrá bombázta a második világháború alatt. Amszterdamhoz hasonlóan ez is a tengerszint alatt van, de a fővárossal ellentétben itt nem létezik a felelőtlen nemtörődömség imázsa. Rotterdamban nem a prostituáltak és neonfények uralják a városképet, hanem a halal (az iszlám étkezési előírásainak megfelelő)ételeket áruló arab boltok. Mindenütt ott vannak a casbah kávéházak, az utazási ügynökségek, amelyek Rabatba és Casablancába kínálják a repülőjáratokat, a Hamasszal szolidáris plakátok és a holland nyelvtanulással kapcsolatos ajánlatok.

Eljöhet az idő, amikor Amerika lakosságán belül a fehérek aránya kisebbsége szorul - de a befolyásos emberek legjavát mégis ők fogják adni. Legalábbis ezt szellőztette meg egy hivatalos felmérés.

Azt már régóta tudjuk, hogy az amerikai fekete lakosság népességszaporulata jobb a fehér lakosokénál, hogy egyre több a főleg mexikói-kreol bevándorló, és hogy Kalifornia és Florida, valamint Texas egyes részein vannak olyan városok, ahol nem értik az angol beszédet. Tehát Amerika demográfiai térképe folyamatosan változik át a fehérek rovására. Sokan már Barack Obama, az első néger elnök megválasztását is vészjelzésnek tekintették, ugyanis győzelme elsősorban a nem fehér lakosság szavazataira épült.

Amerikának jelenleg 308 millió lakosa van, akinek majd kétharmada fehér - az illegális bevándorlók száma pedig legalább 12 millióra tehető. 2050-re ez a szám az előrejelzések szerint 399 millióra kúszhat fel, és ekkor a fehérek aránya csupán 49,9 százalék lesz. A spanyoloké viszont megnő 15-ről 28 százalékra, az ázsiaiaké 4,4-ről 6 százalékra - a feketék aránya pedig érdekes módon nem fog változni, marad 12,2 százalék. Ráadásul a társadalom elöregedése is drasztikusan megnő majd: a 85 év és felettiek arány a megtriplázódik, számuk eléri a 18,6 milliót.

Mi történik egy virágzó földművelő gazdasággal, ha néger forradalmárok lemészárolják vagy elüldözik a fehér földbirtokosokat, elpusztítják az ültetvényeket és az állatállományt, ily módon téve nemzeti örökséggé a hanyatlást, a pusztítást, az öldöklést és a káoszt? Nincs erre jobb prototípus, mint a karib-tengeri egykori francia gyarmat, Santo Domingo, amelyet manapság inkább a zombik országaként, Haiti név alatt ismernek, a történelemben ugyanis kevés gazdasági-politikai szerveződés élt át ilyen drámai felemelkedést és hanyatlást.

Hispaniola szigetét, amelynek nyugati részét ma Haiti foglalja el, Kolumbusz fedezte fel 1492-ben. Miután a spanyolok kiirtották az indián őslakókat, afrikai rabszolgákat hoztak az ültetvényeken való munkára. 1697-ben Spanyolország átengedte Franciaországnak ezt az alig dunántúlnyi területet, és néhány évtized múlva Haiti már elhomályosította jólétben a többi karib-tengeri francia gyarmatot, és a világ vezető cukortermelőjeként jelentős haszonhoz juttatta az anyaországot. Földjei termékenyek, ültetvényei jól szervezettek voltak.

Az előzetes felmérésekkel szemben népszavazáson tiltják be a svájciak minaretek építését az országukban. A népszavazást kezdeményező idegenellenes Néppárt véleményével azonosult a többség, így az alkotmányban mondják majd ki az építési tilalmat. Svájcban összesen négy minaret van, továbbiak építését eddig se engedélyezték a lakóközösségek.

A minaretépítési tilalmat az alkotmányba foglaló javaslatot a legnagyobb svájci párt, az idegenellenes Néppárt támogatta. A kormány nagyobb része és az ellenzék - megrettenve az muszlim közösségek és országok esetleges haragjától - elutasította az önvédelmi javaslatot. A tilalom egyelőre minden alapot nélkülözőnek tűnhet, tekintve, hogy Svájcban összesen négy minaret van, a továbbiak építését pedig eddig mindig sikerrel fúrták meg a lakóközösségek, amelyek a helyi törvények szerint előzetesen véleményezhetik az építési engedélyeket, ugyanakkor a muszlimok száma vészjósolóan növekszik, így a svájci polgárok elővigyázatosságból és félelemből előre megtetettek egy komoly lépést Svájc európai identitásának maradéktalan megőrzésére.

Afrikában a nemi érés előtt álló szűz kislányok megerőszakolása és megkínzása az AIDS betegségtől való félelem egyik legelterjedtebb védőeszköze lett. A muti néven "jegyzett" rituális gyerekgyilkosságok azonban egészen más célt szolgálnak.

A lemészárolt gyerekek késsel levágott végtagjaiból, kimetszett belső, és le- vagy kivágott nemi szerveiből a varázslók gyógyszereket készítenek és a holtak lelkét az isteneknek ajánlják fel.

2001 szeptemberében a londoni Temzén jókedvűen hajókázó-söröző turisták egy vízben úszó barna színű csomagra lettek figyelmesek. A sétahajón szolgálatot teljesítő matrózok egyike kihalászta a pakkot, és akkor derült ki, hogy nem csomagot, hanem egy feketebőrű kisfiú testtörzsét találták meg. A gyerek fejét és kezeit, lábait tőből levágták és az azonosíthatatlan holttestet a vízbe dobták.

Rasszista üldözés miatt kapott menekültstátuszt egy fehér dél-afrikai férfi Kanadában. A döntés miatt Dél-Afrika rasszizmussal vádolja a kanadai hatóságokat, az eset diplomáciai bonyodalmat okozott.

Brandon Huntley azt állította, üldöztetésnek volt kitéve, és többször is megkéselték, csak azért mert a bőrszíne fehér - írja a Guardian. Hétszer támadták meg, fekete dél-afrikaiak, négyszer megkéselték, "fehér kutyának" és "betelepülőnek" nevezték - állította.

A fehér férfi tavaly áprilisban adta be menedékkérelmét a kanadai hatóságoknak, amelyek bizonyítottnak látták, hogy fehér bőre miatt üldözték. Az ottawai bevándorlási hatóság szerint a férfi által benyújtott bizonyítékok rávilágítanak a dél-afrikai kormány "közönyére, tehetetlenségére vagy vonakodására", hogy megvédje állampolgárait.

A Dél-Afrikai Köztársaságban 2008 tavaszára gyakorlatilag alig pár tízezer fehér öngyilkos-jelölt maradt. A többség már régen külföldre menekült, zömmel Ausztráliába és Új Zélandra költözött. A még kitartó fehérbőrű lakosságot a négerek minden áldott nap változatos kínzásokal és állati kegyetlenséggel gyilkolják, ölik és erőszakolják meg.

A gyönyörű tengerpart strandjai kambodzsai típúsú, az elkapott fehéreket megerőszakoló és kivégző "gyilkosság mezőkké" (killing fields) váltak, a johannesburgi felhőkarcolókból kimenekültek a fehérek, a csupa üveg irodapaloták márvánnyal burkolt előcsarnokában négerek olajoshordókban tüzelnek, az utcákon elkapott patkányokat nyárson sütik a bejáratnál, a földszinti irodákban szalmákon kecskéket tartanak, a valaha manikűrözött parkokban, sétányokban fülig ér a szemét és az emberi ürülék, a kibelezett és kiégett autók, bűzös matracok égnek álló rugói díszítik a látképet, emelik a látogató hangulatát. A rendőrség tehetetlen, nem is akar semmit csinálni a fehérek fel- és bejelentéseivel, szándékosan tétlenül nézi a négerek ámokfutását a fehérek ellen.

Egy zsúfolt és türelmetlen városban, mint London, a következő eset nem váratlan, de a sértés, amit a fejemhez vágtak, igencsak meglepett. Egy csapat muszlim legidősebb férfitagja, aki a szokásos nevetséges muzulmán maskarában volt, egyenesen a szemembe nézett és egészen tiszta angolsággal mondta, hogy "takarodj az utunkból, te hitetlen rabszolga!"

Négy nappal ezelőtt, miközben megpróbáltam használni a kártyámat az egyik ATM-nél a metróban, arabok támadtak rám. Úgy nézett ki, hogy a rám szánt 10 másodpercnél többet töltöttem az automatánál és három termetes férfi félrelökött. Amikor mindezt szóvá tettem, akkor szó szerint lenyomtak a padlóra és elkezdték használni az automatát.

El lehet képzelni, hogy hogyan éreztem magam, miután a saját fővárosomban így megsértettek. Csak nagyon nagy erőfeszítések árán tudtam féken tartani magam, nehogy csináljak valami olyat, amit esetleg később megbánnék.

Az országok gazdasági fejlettsége lakóik intelligenciaszintjétől függ. Ez az első hallásra teljesen nyilvánvalónak tűnő megállapítás ama tudományos munka konklúziója, amelyet egy ír és egy finn tudós tett közzé nemrég az USA-ban, amely sajátos történelmi tapasztalatai és alkotmányában a szólásszabadságnak biztosított abszolút elsőbbség miatt sokkal nyitottabban – mondhatni kevésbé görcsösen – viszonyul az emberek, népek, fajok közötti különbségeket feszegető tézisekhez, mint az antirasszista totalitarizmusnak mára teljesen behódolt Európa.

Amikor a britek 1957-ben megadták a függetlenséget Ghánának, az optimisták azt jósolták, hogy ez a természeti kincsekben bővelkedő afrikai ország rövidesen utoléri az európai életszínvonalat. Akkoriban a ghánai GDP összege jóval meghaladta Dél-Koreáét (500 dollár 80 ellenében), a nemzetközi kongresszusokon pedig az újonnan felszabadult országok vezetői a fejlődés „afrikai útjáról” hadováltak, amely szerintük képes lesz egykettőre felszámolni a gyarmati elnyomás maradványait és bebizonyítani a világnak, hogy Afrika az emberiség jövője.

Henryk M. Broder német szerző nemrég azt mondta a De Volkskrant holland újságnak (2006. október 12.), hogy azok a fiatal európaiak akik szeretik a szabadságot, jobban teszik, ha kivándorolnak. Európa, ahogy ma ismerjük, 20 év múlva már nem fog létezni.

Miközben egy berlini kávéház teraszán üldögéltünk, Broder rámutatott a többi kuncsaftra, és melankólikusan megjegyezte: a tegnap világát látjuk. Európa muszlimmá válik. Broder, aki 60 éves, már nem fog kivándorolni. "Ahhoz én már túlságosan öreg vagyok" - mondta. Viszont arra ösztökélte a fiatalokat, hogy "költözzenek Ausztráliába, vagy Új Zealandra. Ez az egyetlen lehetőség, ha el akarják kerülni azokat a bajokat, amelyek miatt az öreg kontinens lakhatatlanná fog válni."

A francia zsidók egyre nagyobb számban hagyják el az országot. Menekülnek a muszlim "antiszemitizmus" hullámai elől. Mennek Izraelbe, az Egyesült Államokba és egyre többen Montreálba.

Romain Barthel a párizsi Lycee Diane Benvenuti magán középiskola igazgatója az intézmény kapujában üdvözöl engem. Miután a fegyveres biztonsági őr által védett beléptető kapun áthaladunk, Mr. Barthel végig vezet az iskolán, amit három évvel ezelőtt építettek és amire azt mondja, hogy "az új valóság követelményeit követi. Minden egyes ablak bomba és golyóbiztos. Minden közös helyiségben biztonsági kamerák vannak. Továbbá észre fogod venni, semmiféle tábla sincs kinn, ami arra utalna, hogy ez egy zsidó iskola."

Mr. Barthel két fiatal zsidó gyerek apja, akik a múlt évben egy buszon utaztak Párizs északi külvárosában, ahol felgyújtották a járatot. Elmondása szerint senki nem tesz semmit, hogy megfékezzék ezt a fajta vandalizmust. Sem a rendőrség, sem a kormány. Azt mondta, hogy a francia zsidóság egyre jobban úgy érzi, a saját kezükbe kell venniük a biztonságukat. "Ez két dolgot jelenthet: vagy bebunkerozzuk magunkat golyóálló üvegek mögé, vagy elmegyünk."

A Frankfurter Allgemeine Zeitungban Peter Carstens Több muzulmán, mint gondolták című cikkében ismerteti a frissen elkészült tanulmány tanulságait. Németországban lényegesen több muzulmán él, mint ahogy azt eddig gondolták.
 
Ez olvasható az Iszlámkonferencia megbízásából a Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal (BAMF) által készített tanulmányban. Eddig létszámukat 3,1-3,4 millióra becsülték, most a „Muzulmán élet Németországban” című tanulmány szerint számuk elérte a 4,3 milliót. Valamivel kevesebb, mint felük rendelkezik német állampolgársággal.

Ez a témában elkészült első alapos tanulmány. Kiderül belőle, hogy a muzulmánok töredéke, alig két százaléka él a keleti tartományokban. Legnagyobb részük, közel egyharmaduk Észak-Rajna–Vesztfáliában lakik. A tanulmány rámutat, hogy a 16 évesnél idősebb muzulmánok több mint fele tagja egy német egyesületnek, s csak töredékük – négy százalék – kizárólag a származási országa valamely egyesületének.

A bűnügyi összesítések annak ellenére mutatnak évről évről romló riasztó számokat, hogy a statisztikákat a Magyarországon is jól ismert szocialista módszerekkel minden évben kisminkelik, szándékosan félrevezetve ezzel Dél-Afrikában is a hazai és nemzetközi közvéleményt.

Világszerte nő azoknak a száma, akik szerint óriási hiba volt tisztán politikai okokból annak az országnak adni a labdarúgó világbajnokság rendezési jogát, ahol gyakorlatilag a kormány hallgatólagos támogatásával irtóhadjárat folyik a fehérbőrű lakosság ellen. A néger hatalomgyakorlás katasztrófális következményeképpen jelenleg Dél-Afrika "dicsekedhet" a világ egyik legmagasabb bűnözési arányával. Az aparheid megszünése növekvő bűnözési hullámmal járt együtt.

2005. október 27-én két tizenéves, Ziad Benna (17) és Banou Traoré (15) egy elektromos elosztóállomásba menekültek Párizs egyik külvárosában, Clichy-sous-Bois-ban. A rendőrök elől bujkáltak, akik azért mentek be az külvárosba, hogy egy rablást vizsgáljanak ki. Azt senki sem tudja hogy a fiúk miért menekültek és másztak át az elosztó három méter magas kerítésén, de az eredményt még egy viszonylag intelligens iskolásfiú is kitalálhatta volna: agyonvágta őket az áram.

Amikor a tűzoltók megérkeztek, hogy elvigyék a holttesteket, valami olyasmi történt amit minden viszonylag intelligens francia politikus előre láthatott volna. A környékbeli gengek megtámadták a tűzoltókat és a rendőröket, elkezdtek törni zúzni és több tucatnyi autót gyújtottak fel. Az elkövetkezendő éjszakákon ez megismétlődött, amikor iskolákat, üzleteket, és éttermeket gyújtottak fel. Először a sajtó nem törődött sokat a zavargásokkal. Ilyen és ehhez hasonló dolgok mindennaposak a főleg bevándorlókkal és azon belül is muszlimokkal teli külvárosokban, amik minden jelentős francia várost körülvesznek.

Az elmúlt évtizedekben a masszív bevándorlás megváltoztatta a svéd városok arculatát, továbbá megkérdőjelezte a jóléti állam fenntarthatóságát. 1970-ben Svédország a fejlett országok között a negyedik legmagasabb GDP-vel büszkélkedhetett, az átlagkereset kb. 6 százalékkal volt az OECD átlag felett. 1997-ben már lesüllyedtek a 15. helyre, a GDP pedig 14 százalékkal az átlag alatt volt. Malmöben különösen sok a muszlim bevándorló. Bizonyos feltételezések szerint 10 éven belül már muszlim többségű város lesz. A bűnözés pedig hatalmas méreteket ölt a növekvő gettókban.

Malmöben a lakosság számához képest öt-hatszor annyi nemi erőszak történik mint Dánia fővárosában Koppenhágában. Habár Koppenhága nagyobb város, a bevándorlók aránya sokkal alacsonyabb mint Malmöben. Sajnos nem csak a nemi erőszakkal kapcsolatos statisztikák mutatnak ki egy félelmetes növekedést. Szinte mindenféle erőszakos bűncselekmény egyre gyakoribb. 2004 őszén a rablások száma 50 százalékkal növekedett. 2000 és 2003 között a tanúk elleni fenyegetések megnégyszereződtek.